A sötét szobában, üveges szemmel bámul, nem menekülhet előled, lépteidtől megfagy hideg bőre. Lekapod a polcról ha játszani akarsz, bele dugod a kulcsot*klick* elfordítod. Feléled az tehetelen test vágya. Szórakozol vele, érzed, hogy úgy sem hagy el soha. Időről időre le-fel pakolgatod az elhagyatott szobában.
Most eljött a te időd, mint egy marionett bábu, úgy táncolsz neki, fájdalmát át ruházza a te élettelen testedbe, belülről kiégetett az üresség.Egy titkos kalitkába zárt ez a baba. A zűrzavar megforgatja benned éles pengéjét. Megőrültél volna? Maga vagy a hazugság, te az érzéseid, mikor jössz rá, hogy ami neked semmi az a babának az életébe kerül. A sötét egybe olvassza árnyékotokat, sosem enged... Láthatatlan láncok börtönöznek hozzá..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése